Dévényi István fb oldaláról:
Egy kicsit elmentem Magyarországról, így most három nap után a nem annyira messziről jött emberként azonnal belecsöppentem Orbán Viktor első értékelő megszólalásába.
Hát, semmi, zéró nulla, újjá kell szervezni a nemzeti oldalt, és ő mindig fellépett a korrupció ellen, itt akár el is kapcsolhattam volna, mert rém idegesítő ez a nemzetioldalazás, pláne a Hatvanpusztáról folytatott korrupcióellenes fellépés, na, de nem, kedves Orbán Viktor, nem te, ti vagytok a nemzeti oldal, ugyanis itt mindenki nemzeti, csak mindenki kicsit másként, és ez így normális.
Aztán bedőlt a többi minden is: Pócs János – hagyjuk már, könyörgöm, az egyik legnagyobb G a Fideszben, aki leuralta és kiskirályként sanyargatta a régióját. Annyi és annyi cikket, riportot írtunk a dolgairól – egyáltalán nem is értem, mi a bánatnak kell Pócsnak nyilvánosságot adni bárhol a Vadhajtásokon kívül, akkora szégyen ez az ember.
Ferencz Orsolya – vicces. Schmidt Mária ante portas? – aki még emlékszik rá, ez valami hasonló, csak a Temuról rendelve. Kb. ennyit is ér.
Az MTI lázadása – jómagam az MTI-nél voltam főszerkesztő, amikor a hírügynökséget bedarálták a Papp Dani – Németh Zsolt „Pitbull” csapat alá, és akkor sokan mondtak hasonlót, mint amit most az MTI-sek megfogalmaztak a levelükben. De nem álltak fel, nem lázadtak, ahogy jómagam is csak másfél évvel később léptem ki, amikor már az égvilágon mindent kiszerveztek alólam és nagyjából annyi döntési lehetőségem volt, hogy az A vagy B menüt válasszam ebédre a menzán. Ilyetén valamelyest megértem őket, mert az én feleslegesen ott töltött másfél évemre se vagyok büszke, és az MTI-ben tényleg, de tényleg mindig ott volt az a sértődött szakmaiság, hogy megalázza őket a Várhegyi Attila által vezényelt Fidesz-irányítás, de basszus, közben ripsz-ropsz eltelt másfél évtized néma csöndben, ilyetén meg azt mondom, hogy ugyan már, hagyjuk most ezt.
És úgy egészében itt kavarognak bennem a mindenféle műsorok, amikor egy-egy Fidesz-aktivistával kellett volna úgymond vitatkozni, és hosszasan készült az ember számokkal, adatokkal, tényekkel, de minek... Ebből lett aztán a „Dani, fogd már be!”, amire ugyancsak nem vagyok büszke, mert elvesztettem a türelmemet, és ez minden volt, csak nem szakmai a részemről.
Na meg a sok-sok TV2 Tények és M1 Híradó, amit végigkínlódtam, mert újságíróként feladatomnak éreztem, hogy megpróbáljam megérteni, mi történik a Fidesz-szavazókkal, hogy mit tesz velük a Fidesz. Fogalmam sincs, hány évet vett el az életemből az a nem pusztán szakmai, hanem polgári, emberi frusztráció, amit a kormányzati nyilvánosság brutális és gátlástalan, a hivatásomat trágyába gyalázó aljassága miatt éreztem minden ilyen alkalommal.
Szóval nem, nincs tabula rasa, a magyar társadalom elleni bűn folytatólagosan elkövettetett.
Egy üzenet is várt itthon, a nem túl boldog fideszes emberem írta késő délután: „Ma már elkezdték kirugdosni az embereket a budapesti Fidesznél. A Batthyány Lajos Alapítvány
nem fizet többet senkit. Nem fizet a közösségnek, cégeknek. És sorra fognak ezrek az utcára kerülni a következő hetekben.”
Ezt válaszoltam: „De nem úgy volt, hogy a nemzeti oligarchák négy évig eltartanak mindent és mindenkit, ezért lophattak ezermilliárdokat?”
Magyar
