

Tom Molnar
26.2K posts




Two years ago today, the presidential pardon scandal shook Hungary. It is time for @PM_ViktorOrban to account for the role he and his family played in granting a pardon to a man convicted of covering up a child sexual abuse case.



‼️ Sebők Krisztián őrnagy, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), majd az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) egykori hivatásos tisztje, aki később a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnál (MBVK) is dolgozott, nem csupán egyéni történetét, hanem egy átfogó rendszerleírást oszt meg a nyilvánossággal. Elmondása szerint 2016-ban saját elhatározásából, nem pedig botrányok miatt távozott az AH-tól. Hamar szembesült azonban azzal, hogy a váltás nem zökkenőmentes: nehezen talált munkát, részben azért, mert a hivatal „utána nyúlt”, részben pedig a szervezet akkori megítélése miatt. Végül ellenőrként helyezkedett el a végrehajtói karnál, ahol hetek alatt világossá vált számára, hogy a testület működése messze esik a jogszerűtől, és leginkább maffiaszerű jellegzetességeket mutat. Mivel ezt nem akarta annyiban hagyni, jelezte a problémákat az AH-nál dolgozó volt kollégájának, bízva abban, hogy bejelentésének súlya lesz. Ezt követően azonban teljes csend borult az ügyre, soha többé nem kapott érdemi visszajelzést. Ezután bizonyítékokat próbált gyűjteni, és más csatornákon is jelezni a visszaéléseket, ám sem az AH, sem az ügyészség nem lépett érdemben. Ez megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a rendszer belső kontrollmechanizmusai csődöt mondtak. Nem sokkal később ráadásul egyértelműen lejárató célzatú cikkek jelentek meg róla a sajtóban, amelyek olyan magánéleti információkat is tartalmaztak, amiket ő korábban szabályszerűen lejelentett a belső elhárításnak. Vagyis olyan adatok láttak napvilágot, amelyek elvileg csak egy rendkívül szűk, minősített körben voltak hozzáférhetők. A publikációk (Mandiner…) ezeket az információkat ráadásul nem puszta tényként kezelték, hanem kiforgatva, személyeskedéssel fűszerezve, mesterséges botrányt kreálva tálalták, egy klasszikus karaktergyilkosság forgatókönyve szerint. Sebők a rendszer gyakorlati működésébe is betekintést enged. Rávilágít, hogy bár papíron politikusokat nem lehetne megfigyelni, a valóságban mindig találnak rá valamilyen ürügyet vagy közvetett jogcímet, például egy ismerősi kapcsolódást, amelyen keresztül már megnyílik az út a technikai megfigyelés és a lehallgatás előtt. A jogszabályi keretek így látszólag érvényesülnek, a gyakorlat azonban teljesen mást mutat. A végrehajtói szinten dolgozó operatív munkatársak pedig sokszor nem is tudják, hogy a kiadott feladat mögött politikai vagy tisztán szakmai döntés áll, pusztán végrehajtják az utasításokat, miközben a felelősség a felsőbb szinteken teljesen elmosódik. Kiemeli továbbá, hogy elég lehet csupán kapcsolatba kerülni egy politikai mozgalommal ahhoz, hogy valakiből célpont váljon, és beinduljon a megfigyelési, illetve lejáratási gépezet. Mindezek mögött egy tágabb folyamat húzódik meg: megítélése szerint a rendszer működése 2010 után kezdett érezhetően megváltozni és egyre inkább átpolitizálódni, ami végül oda vezetett, hogy 14 év szolgálat után ő maga is a távozás mellett döntött. A mozaikdarabokból így egyértelműen összeáll a kép: ez nem egy elszigetelt eset, hanem egy olyan intézményi működés kórképe, ahol a minősített adatok kiszivároghatnak, a jogi garanciák kijátszhatók, az állami szervek nem látják el a kölcsönös ellenőrzés funkcióját, a nemzetbiztonság eredeti szerepe pedig aggasztóan összemosódik az aktuálpolitikai érdekekkel.

Egy politikai lejáratásokra specializálódott, nagyon jól fizetett különítmény lehet a háttérben, akiknek nem a Tisza volt az első munkájuk: évek óta az ellenzékre dolgoznak illegális, titkosszolgálati módszerekkel. 👉 atlatszo.hu/kozugy/2026/04… #AlkotmányvédelmiHivatal #Fidesz











